Majoranna
Az árvacsalánfélék családjába tartozó, virágos, gyantás, citrusos ízű növény a legkedveltebb fűszerek egyike. Európában leginkább a húsos fogások kihagyhatatlan alkotóeleme. Jól passzol szinte minden magyaros ételhez, ezért a legtöbb hazai konyha fűszerpolcán biztos helye van.
A majoranna jellemzői
Íze rendkívül összetett és egyedi, hiszen az édesség lágy, virágos, valamint citrusos aromákkal párosul. A Földközi-tenger területéről származó majorannát az ókori görögök a szerelem fűszerének tekintették és úgy tartották, hogy a szerelem istennője, Aphrodité teremtette. Nem véletlenül viseltek hát majoranna koszorút a menyasszonyok az esküvőjükön. Kapcsolódik hozzá egy magyar hagyomány is, ugyanis az a menyasszony, aki majorannát csempész a kelengyéjébe, hosszú és boldog házasságra számíthat.
Eredetileg Anatóliában és Cipruson őshonos, de ma már a mediterrán térség egészében, valamint Kelet-Közép-Európában és Egyiptomban is termesztik. Országunkban 1553-ból származnak az első írásos emlékek a megjelenéséről. A növény melegebb éghajlaton évelő, hűvösebben azonban csak egy nyarat él. Tavasszal vetik magról vagy tőről és a nyár folyamán akár kétszer-háromszor is aratható. Kb. 20-30 cm magasra nő meg, leveleit pedig többnyire még a virágzás előtt takarítják be, ekkor ugyanis a legintenzívebb az íze. Közeli rokona a családjába tartozó bazsalikomnak, oregánónak, rozmaringnak, zsályának és kakukkfűnek, tehát a mediterrán konyha alapvető fűszereinek.
Napfényigényes növény, szereti a meleg, napos helyeket. Érdemes rendszeresen és mértékletesen öntözi, hiszen nem tűri a szárazságot. A túl sok víz azonban el is pusztíthatja. A fűszer a növény szárított és morzsolt leveléből készül. A fűszer maga szürkészöld színű, egyenletesen morzsolt, aromás, kellemes illatú. Illóolajat és keserű savat, csersavat is tartalmaz. Nevezik pecsenyevirágnak vagy ciprusi szurokfűnek is.
A majoranna felhasználása
A majorra számos nemzet tradicionális fogásainak elengedhetetlen kelléke, így van ez hazánkban is. Közép-Európában a leggyakrabban húsos fogásokhoz, darált húsos ételekhez vagy kolbász, májkrém ízesítésére használják. De jól illik a szárnyasokhoz, illetve a burgonyás, zöldséges ételekhez is. Majorannát használhatunk különféle szószokhoz, főzelékekhez, grillételekhez, sőt akár még ecetekhez, vajakhoz, borokhoz is. Szárított formában nem érdemes túl sokáig főzni, hiszen könnyen elveszti az aromáját. Minden esetben csak a főzés legvégén adjuk az ételekhez!
Jól párosítható a magyar konyha közkedvelt fűszereivel, így a fekete borssal és a szerecsendióval, de passzol a borókabogyóhoz és a kakukkfűhöz is. Igazi, univerzálisan alkalmazható fűszer, amely nem hiányozhat egyetlen háziasszony konyhájából sem!
Egészségre gyakorolt hatásai
A majoranna nemcsak kiváló fűszer, gyógyhatásai is széles körben ismertek. Javítja az étvágyat, méregteleníti az emésztőrendszert, valamint enyhíti a gyomorrontás tüneteit. Teaként alkalmazva csillapítja a hányingert és az émelygést, ezért kifejezetten ajánlott tengeribetegségben szenvedőknek vagy azoknak, akiket megvisel egy-egy hosszabb autóút. Szélgörcsök és felfúvódás ellen is hatásos.
Nemcsak a gyomorra, de egyéb szerveinkre is jótékonyan hat. Szabályozza a máj működését és az epetermelődést. Nátha, köhögés és a tüdő egyéb megbetegedései esetén is ajánlott a fogyasztása, hiszen hurutoldó, hörgőtisztító és köhögéscsillapító tulajdonságokkal is bír. Nem véletlenül tartották régebben a torokgyík és a szamárköhögés ellenszerének.
Édesgyökérrel keverve enyhíti az orrdugulást és a nyálka felhalmozódását a torokban egy kiterjedt nátha esetén. Forrázata megfelelő fejfájás, szédülés és izomgörcsök esetén, nyugtatja az idegrendszert, így álmatlanság esetén is érdemes megfontolni az alkalmazását. Citromfűvel keverve enyhíti a menstruációs görcsöket, tisztítja méhet és mérsékli a vérzés erősségét. Gyógyhatású szerként való alkalmazása nem ajánlott azonban terhes és szoptató nők számára! Használják még ezen kívül kozmetikumokban, illatosítóként, de megjelenésének köszönhetően dekorálásra is megfelelő.
